2014. február 26., szerda

Epilógus

Kedvesek! 

Hát, eljött az idő, íme az epilógus, a köszönetnyilvánításokat, és az írói végszavamat, megtaláljátok jobbra, az oldalak között. Nagyon örülnék, ha legalább pár szóban kifejtenétek, hogy mit gondoltatok a történetről, akár itt, akár bárhol máshol, de mondjuk úgy hogy elolvasshassam. köszönöm.
Epilógus az ugrás után. 


Finnick Odair megnyerte a 65. Éhezők Viadalát. Később megismert egy lányt, elvette feleségül, a lány neve Annie Cresta volt. Finnick Odair részt vett a Lázadásban, és a Kapitólium elleni csatában elesett, sohasem ismerhette meg a fiát.
Pearly apja, a Lázadás oldalára állt és a Kapitólium elleni csatában elvesztette az életét.
Pearly anyja mai napig nem tudta feldolgozni, hogy elvesztette majdnem egész családját. A Kapitóliumban, egy szanatóriumban gondozzák.
Pearly öccse, Charles Trawler sohasem vett részt egyetlen viadalon sem, de még csak Aratáson sem. A Lázadás után, feleségül vett egy lányt, három gyermeke született, Peter, Katie és Pearly.
A két mentort, Ariszt és Chookot a harmadik Nagy Mészárlást követően megölték.
Audra, Pearly és Finnick párosa után soha többé nem dolgozott stylistként.  
 ***
Hazaszállították a halottakat.
A negyedik körzetbe a 65. Éhezők Viadala győztesét szállító vonaton kívül, egy koporsó is érkezett, benne egy fekete hajú, törékeny lánnyal.
Az emberek örültek a viadal után kapott ételszállítmányoknak.
Megtartották a temetést.
A virágok kinyíltak a fehérre meszelt házak ablakai alatt. A só és virág illata betöltötte a Negyedik körzetet.
A gyümölcsfák elnyíltak, az emberek összeszedték a termést.
A halas kofák minden reggel hangos kiabálással próbáltak egymáson túltenni.
A hajók csendesen ringatóztak a vízen.
Aztán lehulltak a fákról a levelek. A szél minden színt felkapott, sárgát, narancsot, barnát, a tenger sötétzöldjét.
A hullámok a szikláknak csapódtak és lecsúsztak róla, de már senki nem nézte őket, a szirtről.
Aztán megjelentek az első szállingózó, hidegen csillámló hópelyhek és megragadtak a hajók fakorlátain, az ablakok szélén, a hideg füvön, a kabátokon.
Majd megmaradtak mindenhol.
A temetőben hideg szél fújt.  
A sírhely még frissnek látszott, bár a virágok, amiket a temetésen rátettek már elhervadtak. Egyszerű fakereszt volt, az elején egyszerű felirattal.
Pearly Trawler
Élt 14 évet.
Béke poraira.
A temető kihalt volt és ijesztő. A kevés gyertya, amiket nem oltott el a nagy szél, kísértetiesen világították meg a kereszteket.
Egy sötét alak sétált a temetőben. Szinte bolyongott. Majd megállt. Pearly Trawler sírjánál állt meg és letett rá egy koszorút, amin csak ennyi állt:
Pearlnek, Finntől.


8 megjegyzés:

  1. Hú. Hát, ez is  is elérkezett. Annyira jó volt az egész történet, összeszedett, és egyszerűen imádnivaló. Főleg tetszett, hogy nem Finnick szemszögéből mutattad be a viadalt, hanem egy ártatlan, szerény, de azért egyben erős karakteréből, Pearly-éből. Már ahogy írtam neked, a te történetedre találtam rá először. És igazából ha ezt nem kezdem el olvasni, a többinek sem állnék neki, sőt, akkor perpillanat én sem írnék egyet. Úgyhogy köszönöm neked Biri!
    Még így a sztoriról: olyan aranyos volt, mikor Finnick nyomta Pearly-nek (olyan jó név:D) a báját, az egóját meg úgy mindenét, aztán Pearly-re befolyással volt, és pofozgatta, hogy mért csinál ilyet meg ne csókolgassa, és hát hogy ehhez mit fog szólni Fred. Jó dolog volt beleszőni azt, mikor beteg volt, nem akarta beszedni a gyógyszereket, aztán mégis ráerőltették, és a vége az lett, hogy képzelődött, a bábut Marigoldnak hitte , a tükröt szétütötte, és egy "kis" ideig ki volt ütve. Na, igen, ha már Marigoldnál tartunk. Őt is nagyon szerettem, jófej volt, aranyos, és bár lehet, egy kicsit hasonlított Katnissre, azért valamilyen szinten másabb volt. Segítőkész, barátságos, és egy nagyon szerethető lány, akinek a halálakor eltört a mécses, és Pearly-vel együtt itattam az egereket. :S:D A következő fejezeteket is teljesen lehongoltan olvastam, mert hiányzott Marigold... De hát, egy viadal áldozatokkal jár.
    Viszont térjünk vissza Finnickre. Szép lassan bontakozott ki a fiú iránti szerelme, ami még jobban lökte a történetet. Az interjú utáni tetős jelenet nagyon megható volt, és nem is tudom hogyan leírni, milyen volt még. De a lényeg, hogy csodálatos. Talán az egyik kedvenc fejezetem volt. Még ezek közé tartozott minden romantikus pillanat kettejük között, a kiképzések is jók voltak, a nyitóünnepségről és az interjúról nem is beszélve. Az arénáról annyit, hogy bár a főszereplőnk sokszor sírt, meg volt az oka, és teljesen érthető volt. Szerintem olyan esetekben én is könnyeznék, szép számban. A rántottás jelenetet is imádtam. :D És az utolsó fejezet. Végig izgalmas volt, és elmondható, hogy tökéletes lezárása volt a tenger gyermekeinek. Bár szomorú, és ismét siratós, de így volt helyénvaló. Először el sem tudtam képzelni, hogyan tervezed leírni az utolsó sorokat, de meglepetést okoztál, és ilyen "wáá ne legyen vége" érzés járt át, és persze ismét *sírógép bekapcsol*. Ez az epilógus úgyszintén teljesen áthatotta a szívemet. Szegény Pearly. Hiányzik Pearly. :(
    Így összességében, az egyik legjobb döntésem volt, mikor a merengőn ezt a ficet választottam. Rengeteget köszönhetek ennek a sztorinak, amit nagyon nehéz szavakba önteni. Sajnálom, hogy több részt már nem olvashatok, de mindig jön más. Csak, egyik sem lesz olyan, mint ez. :)
    Nagy tehetséged van az íráshoz, ne hagyd elveszni. És remélem, soksoksok történetedet olvashatom még. :)) Még egyszer nagyon köszönöm neked! <3

    U.i.: Próbáltam valami hosszú kommentet összehozni:D

    Ölel: Leia <3

    VálaszTörlés
  2. húúú,imádtam ezt a történetet, Finnicket nagyon bírtam, hogy csesztette Pearlyt :D, Pearly meg az utálata ellenére belészeretett:)
    a végére happy endet képzeltem el :/ h minden jó lesz és együttlesznek sokáig, az utolsó résznél megsirattam Pearlt, olyan szomorú lett számomra a befejezés :( hiányzik Pearly ,a történet nagyon tetszett, ebből is lehetne egy film :D csak happy enddel,megkedveltem ezt a történtet :)

    olvasnék tőled még hasonló történeteket is :) egy jó írónak tartalak

    VálaszTörlés
  3. Kedves egyetlen biri!
    Sosem voltam jó abban, hogy olyan nagyon hosszú kommenteket írjak, szóval előre szeretnék bocsánatot kérni, ha esetleg nem éri majd el az ötszáz karaktert.
    No. Azt hiszem, emlékszem a napra, mikor először említetted nekem ezt a történetet, és komolyan mondom neked, hogy ahányszor eszembe jut, mindig a szobám ablaka felé néző fűzfa jut eszembe, ami a kertünkben van. Nem tudom miért, de így van. Ez nem annyira lényeg, csak gondoltam megemlítem.
    Szóval az, hogy így megírtad Finnick viadalát, egészen elképesztő. Pearly az egyik legaranyosabb karakter, akivel valaha találkoztam. Szerettem, hogy annyira kis esetlen és őszinte, hogy igazából semmi köze a gyilkoláshoz, meg hogy olyan ártatlan... De aztán bedobtad ebbe az utálatos arénába, és meg kellett halnia! :( Tudtam, hogy ez lesz a vége, hiszen a bizalmasod vagyok, de akkor is. Nekem hiányozni fog Pearly, köszönöm, hogy olvashattam róla!
    Szerintem csodás, hogy a második HG blogodat is a hátad mögött tudhatod, és most már újult erővel nézhetsz elébe egy másiknak. Tényleg, mikor is lesz elérhető a Szándékos Véletlenek? Már várom, hogy olvashassam. :3
    És... komolyan nem lett hosszú ez a komment, sajnálom. Ha szeretnéd, leírhatom ezerszer, hogy mennyire aranyos és szomorú és hidegkirázós volt ez a történet, de szerintem tudod, hogy így gondolom, és hogy mennyire nagyon-nagyon.
    Köszönöm, hogy olvashattam!

    Dorine vagy Bridget <3

    VálaszTörlés
  4. Én szinte az elejétől kezdve olvastam a történetedet, de most először írok. Nekem nagyon tetszett az egész story, kár hogy vége lett. Én nagyon örültem, hogy végre ez egy olyan történet, aminek nem az elvárt vége lesz. Jó volt megismerni Pearly-t és a történetét, végre nem egy győztes szemszögéből láttuk a viadalt. De azért szomorú, hogy meghalt. Minden rész végénél úgy voltam vele, hogy mikor jön már a következő. Gratulálok neked! Nagyon jó volt olvasni! Köszönöm!

    VálaszTörlés
  5. Hú nem is tudom, mit írhatnék. Először is szeretném megköszönni, hogy megosztottad az írásod, nagyon élveztem az olvasását. Gyönyörűen fogalmazol, és a történet is izgalmasra sikeredett, minden rész elolvasása után alig bírtam kivárni a következőt. Pearly karakterét kifejezetten szeretettem, törékeny, de ugyanakkor bátor lány volt, és hiába tudtam mi lesz a vége, akkor is kellett egy perc mire felfogtam, hogy meghalt, nincs tovább... Végezettül még annyit, hogy gratulálok, és soha ne hagyd abba az írást. =)

    VálaszTörlés
  6. Hát hihetetlen. Itt van a történet vége, és egyszerűen olyan furcsa volt végigolvasni az epilógust. Szomorú, de közben gyönyörű volt, komolyan kirázott a hideg, miközben olvastam. ÉS a sztoriról: nagyon tetszett az ötlet, hogy megírd Finnick Viadalát, és bár eléggé kemény lehetett, hogy meghalt a főszereplő, de imádtam az egészet. Pearlyt, az összes hibájával, esetlenségével, de közben az egyre erősödő bátorságával, és hogy mennyire szerette Finnicket. Finn.... hát, komolyan a sztoridon keresztül mégjobban megkedveltem a karaktert. Az Aréna ötlete is nagyon tetszett, de a vége, Pearly halála, én esküszöm, hogy majdem elsírtam magam, Nagyon szerettem a sztoridat, és egyet tudok tanácsolni, hogy soha ne hagyd abba az írást, mert nagy tehetséged van hozzá, én pedig várni fogom a következő sztoridat. Én köszönöm, hogy olvashattam a történetedet....... nagyon, nagyon jó volt
    ölel: Clove <3

    VálaszTörlés
  7. Szia!
    A napokban találtam rá a blogodra, már nem is tudom mit keresgéltem, csak úgy idekattintottam, aztán megjegyeztem magamnak, hogy ezt el kellene olvasnom, és belekezdtem. Egy napig olvastam, csak ennyi ideig tartott ki, úgy faltam a történetet. :) És ezzel szerintem mindent elmondtam. :) A szereplők jól ki voltak dolgozva, imádtam őket. Pearlyt, Finnicket és Marigoldot is. Mindnyájukat. Megszólaltak a fejemben, láttam mit csináltak, velük izgultam és nevettem (miközben hülyének néztek a buszon mert hangosan felkacagtam az egyik beszóláson :D). Nagyon szép kis történet volt, jól kidolgozott, szívhezszóló. Pearly halálakor tényleg könnyeztem. Úgy sajnáltam. Olyan szerethető karakter volt. Ugyanakkor, ha életben hagytad volna, elvesztette volna a történet a varázsát.
    Szerintem A tenger gyermekei úgy tökéletes, ahogy van, ahogy megírtad.
    A másik történeted is egyedi volt, érdekes, de az szerintem nincs ennyire jól kidolgozva, mert az ilyen blogok ritkaságszámba mennek és éppen ezért a top5-ös bloglistámban van a helye.
    Köszönöm hogy megírtad ezt a történetet, boldog perceket, órákat szereztél vele :)
    Remélem sokat írsz még, mert van hozzá tehetséged
    Zsani

    VálaszTörlés
  8. Huhh hát nem tég olvastam végig és imádtam. Ez vett rá hogy végül megnézzem a filmet. Persze sokan mondták hogy hú de jó meg minden de valahogy sosem tudtam magam rávenni hogy megnézzem. És ahogy olvastam a blogod jött egy olyan érzés hogy muszáj megnéznem az éhezők viadalát. És hála neked a The Hunger Gamrs lett a legújabb mánián. Köszönöm. Most visszagondolva el sem hiszem hogy nem néztem meg már régebben. Vissza térve a blogodhoz zseniálisan írsz, írj még sok blogot hogy az olvasóid újabb és újabb remek történetekkel gazdagodhassanak Xx

    VálaszTörlés