12. fejezet

Sziasztok!
Képzeljétek hazaértem, ez már én vagyok és nem a blogger ütemezője.:D Nagyon köszönöm a pipákat, örülök hogy tetszik.:)
Kíváncsi vagyok hogy mit szóltok majd Pearl és Finn szereléséhez és úgy általában hogy mit szóltok erről a fejezetről.:) 
Fejezet az ugrás után!




Már megint egy hideg, fém asztalon vagyok. Éppen a három színes emberke sürög, forog körülöttem. És hogyha jól tippelek, az egyik éppen hajat varr fel nekem. Legalábbis valami olyasmiről beszéltek, hogy ilyen csúnya, ápolatlan hajjal nem léphetek ki a nagyközönség elé. Éljen! Szép lesz, a hajam miközben meggyilkolnak. Igen, ez szarkazmus volt. Vagy legalábbis valami hasonló.

A másik emberke, a szemhéjamat festi, ezért nem tudom megnézni, hogy mit csinál, a harmadik. Különben valószínűleg a körmömet festi, mert ott érzek valamit. De ez nem biztos. Lehet, csak egy légy akar belepetézni a kezembe. Akkor már inkább a körömfestés.

Audra elszaladt a ruhámért, de még előtte kiadta az utasításokat a három kis színesnek, amiket sajnos én nem hallottam, így fogalmam sincs, hogy mit művelnek velem, Audra pedig nem volt hajlandó elmagyarázni, hogy mit is jelent az, hogy a Tenger gyöngyei. Nagyon remélem, hogy nem csinálnak belőlem egy hatalmas gyöngyöt. Akkor aztán tényleg felhívnánk magunkra a figyelmet, de nem azzal hogy milyen elképesztőek vagyunk. Hanem azzal hogy milyen röhejesek.

Elvileg Finnicknek van egy külön stylistja, de igazából Audra az ész, ő találta ki ezt az egészet, csak muszáj volt maga mellé válasszon egy társat, akit Finnick kapott meg, és aki Finnicket fogja előkészíteni a nagy- nagy-nagy bevonulásra. Itt mindenki ezt mondja, hogy már mennyire várják azt a francos bevonulást.

-          Kész vagy! – kiáltják mindhárman magas, sivító hangjukon és felpattannak mellőlem. – De nehogy ki nyisd a szemed! – teszi hozzá valamelyik – majd ha rajtad lesz a ruha! Elbűvölően fogtok ki nézni!

Én csak morgok egyet, és próbálok nem hangosan szitkozódni, amiért nem nyithatom ki a szemem. Utálom, amikor nem látok. Hogy nem tudom, mi történik velem. Hogy akár hátba támadhatnak. Tudom, hogy nem teszik, de mégis félek. Jobb félni, mint megijedni.

-          Nagyszerű munkát végeztetek – mondja Audra aki ezek szerint visszaérkezett, és kezében egy zizegő valamit tart. Valószínűleg abban lehet a ruhám. – Nyugodj meg Pearly mindjárt kinyithatod a szeme, csak előbb feladom a ruhád – és hallom, ahogy kizipzárazza a zörgő tasakot és valószínűleg kihúzza belőle a ruhámat, majd a hátam mögé lép. – Takarjátok, le a nagytükröt! – Parancsol a három kis színesnek, mire azok pattannak is, teljesíteni a feladatot. – Pearly nyisd ki résre a szemed, és lépj bele a ruhába.

Kinyitom a szemem, és azt teszem, amit mond.

-          Most csukd be! – kiáltja gyorsan. Megteszem, had örüljön. Érzem, ahogy felzipzárazza a ruhámat. – Most már kinyithatod – suttogja a fülembe, izgatott hangon – szedjétek le a tükörről a leplet! – adja ki a parancsot, és azt rögtön teljesítik is.

Én pedig őszinte kíváncsisággal nézek bele a tükörbe, de amit látok az megdöbbent. Tényleg gyönyörűvé varázsoltak. Új, hosszabb, szebb, természetesen hullámos hajam van, ami csillogva omlik le a könyökömig. A körmeim fehérek és formára vannak nyírva, mind a kezemen, mind a lábamon. A ruha, ami rajtam van elképesztő. Pántnélküli. A mellem alatt van egy sáv, ami csipkés, majd utána a szoknya jön, ami tüllből van, és össze vissza áll, mégis rendben van. A lábamból elég sok látszik, de most még ez sem zavar, mert tényleg nagyon széppé varázsoltak.

-          Köszönöm – mondom kissé remegő hangon. – Nagyon köszönöm – ismétlem meg, és egészen más szemmel nézek a három kis színes emberkére. – Ez csodálatos – jegyzem meg még egyszer és mindegyiküket külön-külön megölelem.

Pearly ruhája

-          Én mondtam, hogy elképesztőek lesztek – tapsikol Audra – de hol marad a társad? Igazán siethetnének, hiszen alig van húsz percünk a nagy- nagy-nagy bevonulásig.

-          Húsz perc? – kérdezek vissza és érzem, hogy kifut az arcomból a vér és összerándul a gyomrom.

-          Bizony – mosolyog Audra. – De nem kell izgulni! Imádni fognak titeket!

Ekkor lép be a terembe Finnick. Egyszerű fehér, térdig érő nadrág van rajta. Ennyi az öltözéke és egy hálót tart a kezében. Én meg nem tudom levenni a tekintetemet a kigyúrt felsőtestéről. Nem túl szerencsés a helyzetem. Elkapja a tekintetem, mire elpirulok, majd nyelvet öltök rá. Igazán éretten viselkedem.

-          Áh! – kiált fel Audra – Hát megjött a gyöngyhalászunk – vigyorog, és már terel is ki az ajtón minket. – Gyerünk, gyerünk, sietnünk kell, ha nem akarjátok, hogy a hintótok nélkületek guruljon ki! – sürget minket.

Finnick egyik kezével átkarolja a derekamat a másikkal pedig a hálót fogja.

-          Igazán csinos vagy, Pearl – néz le rám vigyorogva. – És hihetetlenül gyorsan megnőtt a hajad.

-          Ez elég gyenge volt, Finn – jegyzem meg.

-          És te? Nem is dicsérsz meg, hogy milyen jól nézek ki?

-          Nem. Mivel tisztában vagy vele, erről árulkodik öntelt és elégedett arcod – mondom neki szenvtelen hangon, majd vigyorogni kezdek, mert megérkezünk a nagy hangárba, ahol a többiek már ott vannak.

-          Ne félj Pearl, most nem csókollak meg. Nem akarom tönkretenni a sminked.

-          Gyerünk, gyerünk! – ismétli magát Audra. – Tádámm! a hintótok! – mondja és a kezével a kocsi felé int, ami egy hatalmas kagylóvá van alakítva.

Én leesett állal bámulom a kocsit és még Finnick is befogja egy pillanatra.

-          Mit nézelődtök? – kérdezi kissé idegesen Audra. – Gyorsan szálljatok fel!

Finnick felsegít a kocsira, én pedig próbálok úgy mozgolódni, hogy ne legyen kint a seggem. Mert az elég kellemetlen lenne.

-          Szóval, Finnick! Az egyik kezeddel karold át Pearlyt – utasítgat minket Audra, Finnick pedig rögtön megteszi – úgy, nagyon jó. Hé, Avox! – kiált az egyik segéd felé Audra. – Menj fel a kocsira és ezt terítsd rájuk! – mondja és az Avox kezébe nyom egy nagy arany hálót. Az Avox gyorsan felmászik, és ránk teríti a hálót.

-          Jól van! Most el innen! – kiabál most már Audra. – Ti meg, mosolyogatok és legyetek elbűvölőek! – mondja ezt már nekünk.

-          Menni fog Pearl? – kérdezi suttogva Finnick.

-          Már miért ne menne? – kérdezek vissza.

-          Csak, mert ismeretségünk alatt, nem igazán láttam az elbűvölő énedet – jegyzi meg.

-          Csakis azért mert téged, soha nem akartalak elbűvölni – vágok vissza.

Chook is megjelenik a kocsink mellet és elégedett szemmel néz végig rajtunk.

-          Szép munka volt Audra – mondja és a stylist felé int.

-          Köszönöm – mosolyog a nő.

-          Ne feledjétek, hogy kik vagytok! – fordul felénk a mentorunk. – És hajrá.

Abban a pillanatban kivágódik a hangár ajtaja, a kísérők ellépnek a szekerek mellől, és hallom a hangos üdvrivalgást, ami az Első Körzet kiválasztottjait fogadja.

-          Ne engedj el, mert leesek erről az izéről – suttogom és el is felejtem izgalmamban, hogy igazából mennyire irritál Finnick.

-          Eszembe sem volt. Ne aggódj – mosolyog rám, és érzem, ahogy megrándul alattunk a szekér.