20. fejezet

Sziasztok!

Nagyon örülök, hiszen az előző fejezetre 10 pipát kaptam és 1 megjegyzést, amit nagyon nagyon köszönök Clovenak! 
Ezentúl megpróbálok hosszabb fejezeteket hozni, hiszen csak egy van egy hétre... Ez még a szokásos méretű, de a következőt már hosszabbra tervezem!
Sajnos vagy nem a szüleim úgy gondolják, hogy túl sokat ülök a laptop előtt, így korlátozva vagyok, de azért próbálom teljesíteni az elvárásokat!
Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, mert ez egy nagyon fontos fejezete a sztorinak! Akár megjegyzésben, akár a chatben megírhatjátok, ha szeretnétek, hogy Ti mit gondoltok. 

A 20. fejezet az ugrás után!





A csengő élesen jelzi, hogy lejárt az időnk. Most szépen mindenki felvonul a lakosztályába, számot ad arról amit csinált, hogy mi ment neki, mi nem.

-          Tudod, szerintem jó ötlet volt, hogy szövetkeztünk Marigolddal – mondja szinte csevegve Finnick. Most nem látom megvetőnek, vagy lenézőnek.

-          Igen – bólintok csendesen, ahogy eszembe jut, hogy milyen jól ment a tizenkettes lánynak a szigonydobás… bezzeg nekem. Én leszek az első, akit megölnek az Arénában. Szégyenérzés önt el. Hogy várjam el a többiektől, hogy ellenfelet lássanak bennem, ha én magam már fel is adtam?

Eszembe jutnak Finnick szavai, amiket azon a bizonyos estén a fejemhez vágott. Hogy nem értek semmit. Most hirtelen elönt a kíváncsiság. Hirtelen nem értem, hogy eddig miért nem volt bátorságom feltenni a nyilvánvaló kérdést. Hogy mit nem értek?

Nyitnám a számat, de kitárul a liftajtó, Finnick elhúzódik mellőlem és Chook, aki közvetlenül előttünk áll, rögtön beszélni kezd.

-          Hallottam róla, hogy ti csak úgy, a nélkül, hogy engem megkérdeznétek szövetséget kötöttek egy lánnyal a Tizenkettesből! – kezdi, majd egyre növeli a hangerőt. – A Tizenkettesből! Ha már szövetkeztek valakivel, akkor az valaki olyan legyen, akinek hasznát vehetitek! Álljatok be hivatásosnak, de egy tizenkettessel, ráadásul egy perembelivel szövetkezni! NORMÁLISAK VAGYTOK?! – üvölti ezt már teljes hangerővel.

A hasamat valami fura érzés összeszorítja. nem akarom, hogy ordibáljanak velem, valami olyasmi miatt, amit nem értenek. Igazságtalanság. jut eszembe a szó. Kicsit félve és megvetéssel nézek Chookra. Nem tudja mire képes Marigold. Mégse én vagyok az, aki felcsattanó. Hanem Finnick. Nem is felcsattan, inkább próbálja lenyugtatni Chookot.

-          Marigold nem csak egy lány a Tizenkettesből. Nagyon jól nyilazik és vele együtt eggyel kevesebb ellenségünk van az Arénában!

-          Ma úgyis szereztünk egyet-kettőt – jegyzem meg csak úgy félhangosan és a délelőtti incidensre gondolok. A kettes lánnyal való szóváltásra. A gyűlölködő tekintetekre. Kiráz a hideg, ahogy az utána jövő rosszullétre gondolok.

-          Hogy hogy szereztetek egyet-kettőt? – kérdezi Chook már nyugodtabb hangon és kicsit csodálkozva.

-          Volt egy nem túl szép szóváltásunk a Hivatásosokkal.

-          Hogyhogy nem túl szép? – húzza fel a szemöldökét Chook.

-          Hát… Azt hiszem mi leszünk az első célpontok.

Chook reményvesztetten dől le az egyik fotelba. Mintha mondani akarna valamit, de ekkor Arisz csoszog be a szobába. Úgy tűnik, még mindig nem adnak neki gyógyszert. Talán ezzel is megnehezítik a dolgunkat.

-          Őt akarják – mondja suttogva. – Őt akarják.

Látom, ahogy Chook teste megfeszül. – Arisz, azt hittem ezt már elmagyaráztam neked.

-          De hát, ha nem tesszük meg…

-          Akkor se lesz semmi gond – vág közbe Chook és nyugtatólag megfogja Arisz kezét. – Semmi gond nem lesz.

-          mit akarnak? kit akarnak? – kérdezem hirtelen, mert zavar a szobában felgyülemlő feszültség.

Chookon látszik, hogy ideges. Hogy egy pillanatra átfut a fején, hogy nem mondja el, bármiről is legyen szó. De aztán megcsóválja a fejét és leültet minket a kanapéra.

-          Egy idő után úgyis megtudnátok – morogja. – A kapitóliumban van pár ember, aki Finnicket akarja.

-          Hogy-hogy Finnicket akarja? – kérdezem megrökönyödve. Akarja. Mi az, hogy akarja. Finnicket.

-          Megvenni – válaszolja csendesen Chook.

-          Tessék?! – nyitom tágra a szemeimet, amikor megértem, hogy miről beszél a mentorunk.

-          Meg akarják venni Finnicket, egy estére. Cserébe támogatnak.

-          Hogyhogy egy estére? – kérdezem nagyot nyelve.

-          Ugyan már Pearl, tudod hogy hogyan gondolja – legyint Finnick megvetően – ennyire nem lehetsz naiv.

Ez rosszul esett.

-          Persze, nem egyeztünk bele – magyarázza tovább Chook.

Megnyugodva engedem ki az eddig bent tartott levegőt. Hát persze hogy nem egyeztek bele. Az undorító lenne.

-          miért nem egyeztek bele? – kérdezi Finnick, hátradőlve és keresztbe teszi a mellkasa előtt kezét. –Ezzel nagyon sok támogatót vesztünk.

-          TESSÉK?! – sikítok szinte fel és elhúzódok Finnicktől. – TE képes lennél bebújni valaki ágyába a pénzéért? – prüszkölöm.

-          Nem a pénzéért. AZ életünkért – válaszolja.

-          Senki nem várja ezt el tőled Finnick – mondja Chook.

-          Dehogynem. A Kapitólium elvárja. És a viadalt a Kapitólium rendezi.

Egy pillanat alatt összeomlik bennem valami. Finnick a fiú, aki azt merte nekem mondani, hogy ami köztünk van Freddel az szánalmas, szóval ez a fiú most elmegy egy idegen nőhöz és lefekszik vele, pusztán azért, hogy aztán majd támogassa.

-          Undorító vagy – mondom szinte köpve a szavakat. – Undorodom tőled.

Egy pillanatra még a szemébe nézek és valami olyasmit látok először amitől meglepődök. Gyámoltalanságot. aztán egy pillanat alatt felváltja a düh és a harag.

-          Senki nem mondta, hogy kíváncsi vagyok a véleményedre Pearl.

Dühösen és sértetten fordulok meg, majd vágtatok ki a szobából be a hálómba. Becsapom az ajtót és megsértve, kiábrándulva és reménytelenül rogyok le a földre.